Nylon

A nylon egy szintetikus polimerek, termoplasztok csoportját jelöli. Ezeknek a polimereknek az alaplánca peptidkötésekből áll, ezért gyakran poliamidoknak is nevezik őket. A nylon az első szintetikus polimer és az első szintetikus szál, amelyet közvetlenül szénből, vízből és levegőből állítottak elő, és amely kereskedelmi sikert ért el. Mivel a nylon elnevezés nincs védve, a gyártók az üzleti kapcsolataik során nemcsak az eredeti 6.6 típusú poliamidokra, hanem mindenféle poliamid szálra használják.

1930-ban a DuPont laboratóriumában, az Egyesült Államokban egy polimert fedeztek fel, amelyet szálra lehetett húzni, viszont alacsony olvadásponttal rendelkezett. Dr. Wallace Hume Carothers, a laboratórium vezetője, kísérleteket végzett körülbelül 100 amidszármazékkal, melyek közül az egyik – a 6.6-os poliamid – megfelelő értékeket mutatott (például körülbelül 260 °C olvadáspont), és 1935 februárjában szabadalmaztatta a DuPont cég számára. Az irodalomban különféle magyarázatok találhatók a nylon elnevezés eredetére vonatkozóan (a leggyakoribb, hogy az New York London angol kifejezés rövidítése, másik változat szerint akroním a Now You Look, Old Nipponese! kifejezésből, amely az akkori amerikai-japán háborúra utal), ami bizonyos, hogy a nylon nem kereskedelmi márkanévként van szabadalmaztatva. Az angolszász országokban a nylon kifejezést összefoglalóan használják a lineáris alifás poliamidokra.

A nylon szálat először (1938-tól) kefék sörtéire és hasonló tárgyakra használták. Az első 5 millió nylon harisnyát 1940 májusában néhány óra alatt eladták, és a nylon harisnya azonnal a magas minőség és a praktikus harisnyatermék szinonimájává vált. Az európai és ázsiai „nylon” gyártása 5–10 évvel később kezdődött, és más elnevezést kapott, többnyire másik kiindulási vegyületből, mint a DuPont-féle poliamid. Például a német perlon (1943), a cseh silon (1947) és legalább tíz másik kaprolaktámból készült, mint 6-os poliamid, szemben a nylon (66-os poliamid AH sóból) termékkel.

Az ötvenes években nylon fonalat fejlesztettek a gumiabroncsokhoz és szíjvázakhoz, valamint speciális stapel szálat szőnyegekhez. 1960-ban bevezették az úgynevezett folyamatosan nagy térfogatú formázott filamentek (BCF) gyártását, amelyből ma a textilipari padlóburkolatok több mint felét gyártják. A hatvanas években megjelentek az aramidok (nomex, kevlar), amelyek szintén a poliamid alapból épültek ki, majd a 70-es évek elején rendkívül ellenálló gyanta (zytel), valamint a 80-as években 10 denier finomságú poliamid 6.6 szál a harisnyákhoz. A poliamid szálak világtermelése 2007-ben minden technikai újítás ellenére elérte az 1990-es 4 millió tonna szintjét. Mennyiségi szempontból a nylon már rég megelőzte a poliészter (sokoldalúbb felhasználhatóság a textilipari ágazatban) és később a polipropilén (lényegesen olcsóbb gyártás) is. A poliamidok gyártási költsége kétszerese a poliészterének, és a poliamidoknál még nem találtak végleges megoldást az előállítás során a légkörbe kibocsátott dinitrogén-oxid környezeti problémáira.