Ami a 440B sorozatú acélt illeti, az gyakorlatilag minden tekintetben megegyezik a 440A típusú acéllal, azonban van egy alapvető különbség – az ausztenitben a króm és a szén aránya itt 14,5, szemben a 0,52%-os aránnyal (1100°C-on mérve). Ha a maximális keménységről beszélünk, akkor az elérheti akár a (pszichológiailag vonzó) 60 HRC határát.

A korrózióállóság a 440B esetében gyakorlatilag megegyezik a 12C27M acéléval, azonban kisebb szívósságot, nagyobb kopásállóságot és alacsonyabb élstabilitást kínál. A rozsdamentes acél 440B bár mérnöki és kémiai szempontból érdekes, a valóság az, hogy testvérei, a 440C és 440A acélok jobban teljesítenek a piacon, és ha ilyen sorozatú termékeket talál, azoknak a pengéin a „440C/440A” jelzés lesz. Az egyik ritka képviselője a „440B” klánnak például a „Randall #5” termék.
A 440B acél kapcsán kétségtelenül meg kell említenünk a Böhler N685E típusú acélt is, amely eléggé hasonlít a 440B-hez, csak kicsit nagyobb a szén- és az ötvözőelemek mennyisége benne. Mivel azonban maximálisan 56 HRC-től 57 HRC-ig terjedő keménységet ér el, gyengébbnek tekinthető, például az S30V acélhoz képest.
Összességében, a 440B acél nagyobb karbidtartalommal rendelkezik a szerkezetében. Ezáltal valamivel nagyobb keménységet kínál a 440A-hoz képest, stabil éllel és magasabb kopásállósággal. Azonban törékenyebb, és korrózióállósága sem csúcskategóriás. Nyugodtan nevezhetjük a 12C27M acél kicsit jobb változatának, kevesebb ellenállással és élállósággal.