Akril

Az akrilnak köszönhetően szinte minden színben lehet kardigánunk a szekrényben. Sokkal olcsóbb, mint a gyapjú, és az olcsóbb gyapjú pulóverekkel ellentétben nem szúr. Noha az anyagnak számos előnye van, vásárláskor vegye figyelembe annak hátrányait is.

Mosás előtt olvassa el a gyártó címkéjét. Ha már levágta, a legtöbb akril pulóvert 30°C-on érdemes mosni. Magasabb hőmérsékleten a ruha összemehet. Az akril ruhákat óvatosan mossa, ne csavarja ki túlságosan, és ne szárítsa lógatva. Az akril ugyanis a gyapjúhoz hasonlóan hajlamos megnyúlni, és a károsodás visszafordíthatatlan lenne. Az akril mosáskor nem fog. Emellett nem gyűrődik, és könnyen vasalható.

Manapság a legtöbb nő és férfi ruhatárában található akrilból készült pulóver. Az akril szövet a háztartásainkban is fellelhető, például olcsó takarók, bútorhuzatok és szőrme utánzatok formájában. Az üzletekben az akril találkozhat Dolan, Dralon, Orlon és Cashmilon néven is. Ezt a finom gyapjú kasmír utánzataként használják.

Az akril legnagyobb előnyei közé tartozik például a gyors száradási képessége, vagy az a tény, hogy olcsóbb, de nem túl rossz helyettesítője a klasszikus gyapjúnak. Továbbá érdemes megemlíteni, hogy ez az anyag nagyon puha és kellemes. A hátrányok közé tartozik, hogy nem olyan meleg, mint például a gyapjú, és hogy az akril önmagában nagyon gyúlékony anyag.

Az akrilból akrilfestékek is készülnek. Ezek viszonylag új típusú festékek, amelyeket a művészi festészetben csak a múlt század második felétől használnak. Sok előnyük van. Ezek polimer diszperziós festékek poliakrilgyanta alapon. Friss állapotban vízzel hígíthatók, megszáradt állapotban viszont vízállóak. Ennek ellenére ajánlott a megszáradt akrilt festékkel bevonni, hogy nagyobb ellenálló képességet érjünk el. Alkalmas papírra, kartonra, fára vagy vászonra való festéshez. Tartósság: körülbelül 30–50 év, a környezettől függően. Az építőiparban nagy szerepet játszik a vakolatok, beton vagy gipszkarton védelmében és kezelésében. Az akrilfestékek különböző színezőanyagokkal árnyalhatók.

A klasszikus festő akrilfestékek poliakrilátok és polimetakrilátok alapon készülnek. Ezekhez keverik a pigmentet. Friss állapotban vízzel hígíthatók, megszáradt állapotban viszont már vízállóak. A pigmentek választéka nem olyan széles, mint a klasszikus festészeti technikák esetében, mint például az olajfestékek és az akvarellfestékek. A gyártók inkább arra törekszenek, hogy új, eddig nem használt pigmenteket fejlesszenek. Azonban a tudomány fejlődésével az új festékek magasabb fényállóságot kapnak. A száradási sebesség lehet előny vagy hátrány, természetesen a művész igényeitől és munkastílusától függően. A már megszáradt akrilréteg vízálló, így a festés rétegezése és javítása általában nem nehéz. Az akrilfestékek rendkívül sokoldalúak, nemcsak vékony lazúrok, hanem pasztózus rétegek formájában is felvihetők texturális hatásokkal.