Diófa

A diófa faanyagát nagyra becsülik. Főleg az idősebb fák iránt nagy a furnérozók érdeklődése. Egyedi erezetéről ismert. A geszt színe jelentősen függ a talajviszonyoktól. Leggyakrabban szürkésbarna vagy sötétbarna, jellegzetes színű csíkokkal és árnyalatokkal, a szürke szijácstól világosan elkülönülve. Gyönyörű és kifejezett erezetű, homogén szerkezetű, nagyobb lyukas pórusokkal, számos közepes méretű sugárral, széles éves gyűrűkkel, szabálytalan sötétbarna vagy fekete erekkel, amelyeket a természetes hullámos szálak hangsúlyoznak.

A fa kemény és sűrű, és nagy tartósságának köszönhetően gyakran megelőzi a tölgyfa fűrészárut. Jól megmunkálható kézzel és géppel, jól ragasztható és sikeresen csiszolható és polírozható. Kiválóan vágható faragóvésőkkel. Átlagos sűrűsége szárítás után 640 kg/m³. Jól szárad, de a vastagabb anyag hajlamos a repedésre. Használat közben közepes mértékben hajlamos a zsugorodásra. Közepes hajlítószilárdságú és ütésálló, nagy nyomószilárdságú és alacsony merevségű. Nagyon jó hajlíthatósági tulajdonságokkal rendelkezik.

A gyönyörű és drága diófa anyagot a 17. század óta használják elsőosztályú bútorok készítésére, értékes vadászpuska ágyazatára, pisztoly markolatokra, luxusautók műszerfalára, banki, irodai és luxus üzletek belső kialakítására. Nagyon kedvelt a szobrászat és fafaragás terén. Népszerű anyag csúcskategóriás fa művészeti tárgyakhoz, mint például medálok és ékszerek. Kiválóan alkalmas esztergált termékekhez, mint például diótálak, dobozok, gyertyatartók és hasonlók. Régóta használják a diófát bútorok berakására is, különösen annak egyedi erezete és a világosabb fák, például a lucfenyő színének kontrasztja miatt.

Nagyon fontos és elterjedt alkalmazása a rendkívül dekoratív dió furnérok előállítása, amelyek később bútorlapok, szerkezeti rétegelt lemezek és faforgácslapok, ajtók, burkolatok, padlópanelek, parketták, szegélylécek, stb. bevonására használatosak. Ehhez az ellenálló és vonzó fát legtöbbször az Elő- és Közép-Ázsia hegyvidéki régióiban növő diófákból nyerik, mivel a mérsékelt övezeti diófák az utóbbi időszakokban gyakran különböző betegségeknek és kártevőknek vannak kitéve, ezért egyre ritkábban használják fel a faanyagukat.

A masszív diófa nagyon jó minőségű és tökéletesen alkalmas faragásra. Ázsiai magashegységi környezetből származik, ahol a klíma szárazabb és jelentősen hűvösebb mint nálunk. Az ottani diófák lassan nőnek, több száz évet is megérnek, ellenállóak és széles törzsűek, és csak legalább 100 év után vágják ki őket, mikor a törzs átmérője eléri legalább a 120 cm-t. A fa sűrű és kemény, nagyon alkalmas faragásra, egyenletes szerkezetű, gyönyörű színű és erezetű. Általánosságban elmondható, hogy minél közelebb van a fa a gyökerekhez, annál sötétebb, sűrűbb és nehezebb a fa. Világszerte egyedülálló, hogy az indiai bútorkészítők ezekből a széles és jól szárított diófa táblákból egész bútordarabokat készíthetnek (mint például dohányzóasztalok, asztalok, komódok oldal- és felső lapjai stb.) egyetlen egész darabból.

Ezeket tehát nem ragasztott darabokból készítik, amelyek illesztései láthatóak lennének. A diófa gyönyörű erezete, szerkezete és színe megmarad és nem sérül, így ezt a fát tökéletesen lehet faragni. Az egyéb külföldi masszív bútorokat készítő gyártók, akiknek nincs hozzáférésük nagy és széles fákhoz, úgy készítenek szerkezeti bútorlapokat, hogy keskenyebb léceket ragasztanak össze egy egésszé, amelyeknél láthatóak maradnak az illesztések, így az egyes darabok erezete, évgyűrűi és színei nem illeszkednek egymáshoz.