A brit katonai egységek számára készített, dedikált és saját álcázási minták koncepcióját, amelyeket sivatagos/félsivatagos/száraz területeken vetnek be, Nagy-Britannia csak viszonylag későn, az 1980-as évek körül fontolta meg először. Az amerikaiak már 1981-ben bemutatták és bevezették ezt az álcázási mintát, és minden ruházatukat/egyenruhájukat ezzel látták el a Sínai-félszigeten szolgáló egységeik számára. Az 1980-as évek közepétől kezdve ez számukra egyre inkább megszokottá vált.

A brit tervezők eleinte a standard DPM (Disruptive Pattern Material) mintájukat vették alapul, amelyet a mérsékelt övezetbe terveztek, és megpróbálták más színekkel kiegészíteni – a zöld helyett főként barnával és homokszínnel, ami egy négy színű DPM álcázási mintát eredményezett a sivatagba. Mivel az ilyen típusú egyenruhákra akkoriban még nem volt közvetlen szükség és azonnali bevetési igény, ezeket az egyenruhákat később Iraknak adták el az 1980-as évek végén. Ezt a tervet később licence alapján gyártották ázsiai cégek, amelyek abban az időben Szaúd-Arábiának, Kuvaitnak és más Öböl-menti országoknak készítettek egyenruhákat.
Nem sokkal később a brit védelmi minisztérium rájött, hogy ha valóban a Közel-Keletre kellene menniük, brit katonák nem lennének jól megkülönböztethetők, mint mások a terepen. Ez nem jöhetett szóba, így szükség volt egy teljesen új, de még mindig sivatagi típusú álcázási mintára. Bár ebben az időben tesztelték a három színű DPM álcázási mintát, végül elvetették, mivel túlságosan hasonló volt az eredeti négy színű változathoz. Végül egy két színű álcázási minta került használatra (barna disruptív álcázási formák homokszínű alapra rajzolva). Ahogy múlt az idő, ennek az alapjain több újabb változat is megjelent (valamint különböző új típusú egyenruhák is).
Az első álcázási minta a homokos és sivatagos területekre Angliából egy négy színű álcázási minta volt, amely a hagyományos DPM sorozat álcáján alapult. Bár a brit hadsereg soha nem vetette be igazán éles helyzetben, úgy tartják, hogy speciális egységei tesztelték. Továbbá dokumentált az is, hogy a Közel-Keletre látogató katonák viselték 1985-ben. Az angol védelmi minisztérium által jelzett egyenruhákat az irakiaknál is megtalálták az első Öböl-háborúban.
Amikor a brit védelmi minisztérium először próbálta gyorsan felszerelni katonáit bármilyen fennmaradt utolsó darabbal Szaúd-Arábiában az első Öböl-háború alatt, több egységük eleinte nem volt megfelelően felszerelve. Viszont a legtöbb brit egység megkapta az „1st series desert DPM” nevű álcázási mintát és abból készült harci egyenruhákat. Ez az álcázási minta stílusában hasonló volt a trópusi területeken szolgáló harci egységek álcájához. A mintát közepesen barna sűrűsége alkotta homokszínű alapon. Ezzel a típussal egyes kiegészítők is megjelentek (vékony esővédő ponyvák és) amelyek szélvédelmi célokat szolgáltak (bár színei általában világosabbak voltak).
Nem sokkal később, 1991 végére egy újabb sivatagi álcázási minta („2nd series desert DPM”) kezdett működésbe lépni. Néhány brit katona, aki ekkoriban az Öbölbe volt telepítve, úgy volt dokumentálva, hogy az első és második típust kombinálva viselték. A fő különbség az első és a második sivatagi álcázási minta között az, hogy a második kevésbé sűrű barna színt alkalmazott a régebbi típushoz képest. Emiatt nevezik néha „Sparse desert”/„Ritka sivatag” néven is. Ez a dizájn azonban nem maradt hosszú ideig gyártásban: már 1994-ben új típusnyomtatás váltotta fel az eredeti sivatagi DPM számára.
Az új „Pattern 1994” sorozat részeként a brit védelmi minisztérium bevezette a sivatagi típusú álcázási sorozatot is. Ahogy a melegebb területekre tervezett típusnál, itt sem maradt a szolgálatban két évet sem. Ezt követően azonnal a „Soldier 95” típus és sorozat váltotta fel. Praktikusan az első sorozat álcázási mintája, csak kissé más árnyalatokkal.
Az „Soldier 95” álcázási minta/álcázási rendszer szintén alkalmazásra és használatra került a sivatagi DPM keretein belül, szükségessé téve a sivatagi DPM verziót. Ez is eléggé hasonlít az első sorozathoz. Ennek alkotóelemei alapvetően ugyanazok voltak, mint a meleg területekre tervezett verzióé, zöldes tónusokkal, mindazonáltal, a sivatag számára legalább két típusú ing létezik (Airtex/teabag és könnyű twill anyagból).
A „Soldier 2000” sorozat álcázási mintáinak részeként itt sincs hiány sivatagi verzióból. Ezek főleg az ing konstrukciójában különböznek, maga az álcázási minta azonban meglehetősen egységes, teljesen következetes az előző típussal. Itt is variálhatnak a színek, attól függően, hogy mely gyártó használ konkrét alapanyagot.