US sivatagi álcázó minta 6

A katonai célokra kifejlesztett álcázó minták elsődleges fejlesztése, amelyet kifejezetten az amerikai hadsereg és az amerikai fegyveres erők alkalmazására terveztek, egy olyan időszakba nyúlik vissza, amely az Egyesült Államokban körülbelül az első világháború körül kezdődött. Hasonlóan a brit vagy francia szövetségeseikhez, az amerikai katonai mérnökök többféle dizájnnal kísérleteztek a potenciálisan terepfigyelésre és a határok mentén elhelyezett mesterlövészek elrejtésére, beleértve a brit "Symien mesterlövész öltözetet", amely laza szalagokból, különböző színű szövetcsíkokból, rögzítőzsinórokból, valamint laza kapucniból, kabátból és nadrágból állt. Mindezt úgy tervezték, hogy távolról úgy nézzen ki, mint a lombok. Egy másik egyenruhát a washingtoni amerikai egyetemen működő hadsereg mérnöki egysége készített/kidolgozott, amely tartalmazott egy kapucnis kabátot, nadrágot és egy világos háttérre festett sötét csíkokat viselő kapucnit. Ezt speciálisan úgy tervezték, hogy a fákon tartózkodó személyeket maximálisan elrejtse. Az ilyen öltözékek gyártása és forgalmazása azonban valóban minimális volt, és inkább a kísérleti fázisban volt, mintsem hogy minden katonai egyenruhát teljesen és nagymértékben álcáztak/átalakítottak volna. 1918 körül még túl korai volt, és az ezt követő években is – az álcák komolyan csak a második világháború környékén kezdtek ténylegesen foglalkozni az USA-ban.

Az amerikai hadsereg körülbelül a hatvanas évek közepétől kezdte meg a sivatagi bevetésre alkalmas álcázó minták kutatását. Abban az időben ugyanis várható volt, hogy elkerülhetetlenül szükség lesz arra, hogy embereket helyezzenek át a Közel-Keletre, válaszul Izrael és az azt körülvevő arab államok közötti reguláris háborúra. Az előkészületek kísérleti időszakából származó egyik álcázó mintát a kaliforniai sziklás sivatagban tartott kiképzés során is használták, ugyanis ezt a területet is felhasználták alapként ehhez az új álcázó mintához. Bár csak 1973-ban szerezték be nagy mennyiségben, a hivatalos megjelenése már 1972-ben megtörtént ezeknek az álcázott egyenruhának. A minta közepes barna árnyalatokból állt, amelyek nagyobb homoksárga és bézs területekre voltak szétterítve. Ezen kívül apró fekete és fehér "sziklásképződményekkel" volt tarkítva. Ez a sivatagi álcázó minta 1981 és 1991 között készült és szolgált az amerikai fegyveres erőkkel mindenhol, ahol csak lehetett: a Sínai-sivatagban tartott kiképzés során, valamint az Öbölháború ("Sivatagi vihar") és Szomáliában ("Remény helyreállítása") végzett műveletek során. Néhány túlélő példája ennek az álcázó mintának enyhe különbségeket mutat a fekete méreteiben (és mennyiségében), amely itt a sziklákat szimbolizálja. Ez nyilvánvalóan arra utal, hogy időnként helyileg is kissé módosult ez az álcázó minta az évek során. Ezek a konzisztenciák azonban nem jelentkeznek a később gyártott egyenruhákon, de még az első előállítottokon se. Az újabb, régibb típusú és középső típusú egyenruhák közvetlen összehasonlítása az alábbi képen látható.

És itt van az a hagyományos hatszínű sivatagi álcázó minta. A hadsereg elkezdte az alul látható álcázó mintát "csokoládé cseppeknek" nevezni. Ez valóban emlékeztetett erre a helyi csemegére.

Röviddel azután, hogy 1990-ben Irak megtámadta Kuvaitot, az amerikai Védelmi Minisztériumot szembesült a feladattal (és a szükséggel), hogy jelentős számú harcoló személyt szereljenek fel a sivatagi harcokra alkalmas álcázott egyenruhákkal. Az a helyzet, hogy a legtöbb amerikai katonai erő, amely részt vett a Sivatagi Pajzs és Sivatagi Vihar műveletekben, vagy a hagyományos Woodland BDU-val, vagy a hatszínű sivatagi álcázómintával (DBDU) rendelkezett. Akkoriban a hadsereg általános sivatagi álcázó mintát is kidolgozott, amely valóban sokkal alkalmasabb volt a kevésbé benőtt területekre. Olyan helyekre, amelyekkel pontosan tele van Nyugat-Ázsia és Észak-Afrika. Az eredményül kapott álcázó minta mindössze három színárnyalatból áll. Erről azonban majd többet egy másik, specializált cikkben!