Ami az államot illeti, ismert nevén Magyarország, az a kiváltsága van, hogy azok közé a modern államok közé tartozik, amelyek már a második világháború alatt saját álcázómintát fejlesztettek ki. Az első magyar modell már 1938-ban bemutatásra került (nem véletlenül kapta az M38 nevet), és akkoriban mindenhol használták: tüzérség festésénél, autók festésekor, teljes műszaki berendezés festésekor, valamint egyéni félponcsók esetében is, amilyenekkel a helyi hadsereg tagjait felszerelték. Egyébként felmerült az a spekuláció is, hogy ez a magyar álcázóminta az olasz változatán alapul, amelyet „Olasz M1929” néven ismerünk, de akárhogy is volt, ezt az álcázást a második világháború folyamán Magyarország teljes katonai személyzete használta (emlékeztetünk, hogy ezek voltak azok az idők, amikor Magyarország, mint ismeretes, része volt a nevezetes tengelyhatalmaknak).

Magyar M1938 álcázási minta, az egész nevén: 1938 M háromszínű sátorlap-esőgallér.
Ahogy az utóháborús idők teltek, a kommunista érában (1947 – 1989) sok mai magyar álcázási minta jelent meg. Pedig a háborúból származó dolgokat még mindig hordták, és továbbra is hatottak számos modernebb álcázási minta színére (nem utolsósorban még 1980 körül is).
A szabványosított álcázási mintát minden hadsereg számára (amelyet egy másik, 1949-ben használt álcázás befolyásolt) Magyarországon főként a teljes magyar hadseregben és bármely fegyveres erőinél fogadták el, még 1990-ben is. Azonban ekkor már Magyarország lassan NATO taggá vált (mint számos más közép-európai ország). Emlékeztetünk, hogy most Magyarország mind NATO, mind az Európai Unió tagja. Ezenkívül részt vett békemissziókban Afganisztánban (OEF) és az Egyesült Nemzeteknél (amihez ráadásul szükséges volt valami megfelelő kifejlesztése és használata is a sivatagban).
Az első álcázási minta, amelyet Magyarország fejlesztett ki, az „M38” nevét viseli, amelyet „1938 M” -ként vagy akár „M1938”-ként is emlegetnek. Ez egy háromszínű terv, amely három színárnyalatból áll (khaki háttér + sötét vörösesbarna és olívazöld). Az olasz „M1929 telo mimetico” álcázási minta hatása valóban több mint nyilvánvaló. Hivatalosan ez az álcázás csak menedék-/poncsó kombinációként készült a második világháború második felében. Ezzel kapcsolatban privát jelleggel (tehát rendes szabók által is) készítettek sisakburkolatokat, esőkabátokat, vagy akár néhány kapucnis dolgot is ejtőernyősök számára német stílus és vágás szerint. Ahogy azonban az idők teltek, az M1938 álcázás gyakorlati alkalmazása lassanként elhalványult, és körülbelül 1949-re teljesen eltűnt.

Magyar M1938 álcázási minta, az egész nevén: 1938 M háromszínű sátorlap-esőgallér, amely a keretnélküli verzió, és amelyet minimálisan járművekhez használtak háborúban, de talán épületekhez is.
Az évek során Magyarországon megjelent egy álcázási különlegesség is – ez az egyik változata az M38 álcázási mintának „lágy” és finom határokkal. Ezt főleg katonai járműveken dokumentálták, és valaki úgy véli, hogy épületeken is megtalálható volt. De egyetértés van abban, hogy a háború után ennek használat teljesen megszűnt.

Magyar M1938 álcázási minta, az egész nevén: 1938 M háromszínű sátorlap-esőgallér a modern kereskedelmi verzióban, tehát egyértelműen újként. Ebben a formában is megjelenik a modern kereskedelmi termékek között, és azok is kedvelik, akik modern történelmi csatákat játszanak.
Ami az M38 álcázási mintát illeti, létezik még egy modern változat (kézzel nyomtatott), ami körülbelül 2005 körül jelent meg a modern piacon.
A kép leírása: „Magyar M1938 álcázási minta, az egész nevén: 1938 M háromszínű sátorlap-esőgallér a modern kereskedelmi verzióban, tehát egyértelműen újként. Ebben a formában is megjelenik a modern kereskedelmi termékek között, és azok is kedvelik, akik modern történelmi csatákat játszanak.”