Pamut

Gyapot (Gossypium) a bombákfélék családjába tartozó kétszikű növénynemzetség, nagy sárga, később bíbor színű virágokkal és toktermésekkel. A legjobb minőségű gyapotot a szőrös gyapotnövény adja, melyet egynyáriként, néha pedig kétnyári cserjeként termesztenek. Ez a cserje 1,5–3 m magasra nő. A cserjén tokok nőnek, bennük vannak a magok, amelyekből a gyapotszálak nőnek.

A tok akkora, mint egy dió. Érés után a tok felreped, és kiszabadulnak belőle a gyapotpamacsok, amelyeket kézzel vagy kombájnokkal gyűjtenek be. Érés után el kell távolítani a magokat a gyapotból. Azután szálhosszuk alapján osztályozzák őket. A nagyon rövid szálakat durvább fonalakban, papírban vagy regenerált selyem alapanyagaként használják fel.

A gyapot a legfontosabb és legrégebbi textil alapanyagok közé tartozik. A kínaiak már i. e. 2500-ban ismerték a gyapotot. Az ország, ahonnan a gyapot elterjedt a világban, valószínűleg India. A 16. században az arabok Szicíliába és a Pireneusi-félsziget déli részére vitték. Később a spanyolok Mexikóba is eljuttatták. Kezdetben a gyapotot csak a gazdag aztékok viselték. Háborús időkben a gyapotból steppelt szövet készült, amely elbűvölte a spanyolokat. Ezzel helyettesítették a kényelmetlen drótból készült ingeket, mert az erős szövet jobban felfogta a nyilakat.

A 16. század elején az azték kereskedők elkezdték kivinni a gyapotszöveteket Észak-Amerikába, magának a gyapot termesztése a mai Egyesült Államokba csak a 17. században jutott el a brit Antillákról. Az európai textilpiacot sokáig a gyapjú és a len uralta. 1764-ben Angliában feltalálták a fonó gépet, amely elindította a gyapot térnyerését a gyapjúval szemben a helyi piacon. 1785-ben megnyílt az első mechanikus műhely a gyapotszövetek gyártására. A 20. század elején a világon használt textíliák 80%-át gyapotból készítették. Ma a textíliák 50%-át képviseli, a gyapjú csak a világ textilpiacának 4%-át teszi ki.

A gyapot mag eredetű szál. Virágzás után a gyapot toktermést hoz létre, amely akkora, mint egy dió. A tok magokat tartalmaz, amelyeket finom pehely - gyapotszál - borít. Éréskor a tok reped, és kiszabadulnak belőle a gyapotpamacsok, amelyeket kézzel vagy kombájnokkal gyűjtenek be. A betakarítás után az elválasztó gépeken különítik el a szálakat a magoktól. Ezután szálhosszuk alapján osztályozzák őket. A nagyon rövid szálakat durvább fonalakban, papírban vagy regenerált selyem alapanyagaként használják fel. A szálak színe általában fehér, de lehet sárgás, rózsaszínes, barnás vagy más árnyalatú is.