Titan

Titán (kémiai szimbóluma Ti) egy könnyű, erős és rendkívül ellenálló fém, amely természetesen fordul elő a Föld kérgében. Bár meglehetősen bőségesen előfordul, finomítása technológiailag igényes, ezért a drágább technikai anyagok közé tartozik.

A titán tulajdonságai

• Magas szilárdság alacsony tömeg mellett (sűrűség 4,5 g/cm³)
• Kiváló korrózióállóság, még sós vízben is
• Jó hő- és elektromos vezetőképesség
• Biokompatibilitás – alkalmas orvosi implantátumokhoz
• Olvadáspont: kb. 1 668 °C

Felhasználás

A titánt elsősorban ott használják, ahol nagy követelményeket támasztanak az anyag szilárdságával és ellenállóságával szemben:

• Légi- és űripar (repülőgépalkatrészek, rakétakomponensek)
• Orvosi implantátumok (ízületi pótlások, csavarok, lemezek)
• Vegyipar (saválló tartályok)
• Sport- és szabadidős felszerelések gyártása
• Késgyártás (szerkezeti elemek – nyél, klipek, betétek)

Gyártás

A leggyakoribb alapanyag az ilmenit (FeTiO₃) vagy a rutil (TiO₂). A finomítás főként az úgynevezett Kroll-eljárással történik, amely energiaigényes, és jelentősen befolyásolja a titán végső árát.

Érdekesség

A hidegháború alatt az Egyesült Államok a Szovjetunió közvetítőin keresztül szerezte be a titánt, hogy nagy ellenállású repülőgépeket és kémiai technikákat gyárthasson.