Triedr

 Habár úgy tűnhet, hogy a monokulárok még mindig előnyben vannak, mivel könnyebb őket állványra rögzíteni, az az igazság, hogy ez már nem számít – a standard menetes állványokat gyakorlatilag minden modern gyártó támogatja, és ez a legtöbb piacon kapható modellre igaz.

A triéder alapvetően két összekötő lencsével van felszerelve, közéjük pedig 90°-ban elforgatott prizmákat helyeznek el – ezek nem véletlenül vannak ott, ezekben az ábra négyszer megfordul, lehetővé téve a teljes visszaverődést, így végül a látszólag fordított kép az út során anélkül, hogy bármiféle beavatkozás történne, "magától kiegyenesedik" a kilépési ponton. Ez még azzal az előnnyel is jár, hogy a távcső hossza más típusokéhoz képest jelentősen csökken, ezért lehetséges hosszabb fókusztávolságú objektíveket is használni (így növelve a triéder nagyítását).

A monokulárral ellentétben a triédereket általában mindkét kézzel kell tartani, de ez a kis hátrány bőségesen kompenzálva van a stabilitásukkal és azzal a lehetőséggel, hogy gazdájuknak teljes 3D-s képet nyújtsanak, ami (és nem csak a természetben) szó szerint felbecsülhetetlen.

A triéder első látásra csak két szemmel használható modellenek tűnhet, de léteznek egy szemmel használható változatok is, amelyek azonban ma már ritka kivételek. Ami azonban minden triédernél megtalálható, az a nagyítása, ami például 8x50 formában van megadva; ami annyit jelent, hogy adott triéder nyolcszoros nagyítást kínál és az objektívje 50 mm-es.

Ez a nagyítás, amely gyakorlatilag minden triédernél állandó, így vásárlás előtt mindenképpen alaposan át kell gondolni és kipróbálni. A kézben tartott triéderekkel kapcsolatban a nagyítás nem minden! Az összes tényező kombinációjának figyelembevételével kell dönteni, és tisztában kell lenni azzal, hogy minél kisebb felbontással rendelkezik, annál stabilabbnak fog tűnni a kép.

 Bárhová bárki képes cipelni a legnagyobb binokulárt, de ennek megfizetik az árát súly formájában még akár bőven egy kilogramm felett is. Aki kompromisszumos megoldást keres, az arany középutat választva, biztos, hogy nem hoz rossz döntést, ha kevesebb pénze van, vagy nem szeretné a súlyt cipelni. Aki pedig valóban a legkönnyebbet szeretné, annak végül is némi kompromisszumot kell kötni a kiváló optika és a stabilitás terén, és választania kell egy kisebb modellt (még mindig bőven elég, ha hétköznapi túrázásról van szó).

Semmi esetre se szerezzen be azonnal 10x-nél nagyobb triédert, mivel már a 8x is az emberek többségének határesete a stabilitás és a használhatóság szempontjából. Inkább szerezzen be egy 8x35 helyett 7x50-es típust, mivel az hajszálnyival stabilabb lesz, és a nagyobb optika miatt jobb élességgel rendelkezik, továbbá este is hosszabb ideig használható. A triéder látómezeje megmutatja, hogy milyen távolságban mekkora területet láthat vele (általában ezer méter, vagy yard, vagy láb × a megfelelő hosszúság, amit e távolságban látni fog, de néha fokokban is megadják).

A triéderek gyakorlatiassága és népszerűsége az utóbbi időben oda vezetett, hogy gyakorlatilag mindenütt helyettesítették a korábban (valahol kizárólag – lásd haditengerészeti távcső) használt monokulárokat: elterjedtek a katonaságban, a vadászatban, a vadászatok során tapasztalt élmények és a hegyek vadjainak megtekintése során, a mindennapi turizmusban és hasznosak a hétköznapi emberek számára is, amikor közelről szeretnének megtekinteni valamit (például egy félénk madarat, ...).

 Ön gondolkodik azon, mit adjon gyermekeinek a következő ünnepen, születésnapokon, karácsonykor stb.? Mi lenne, ha egy távcsövet adnák nekik, legyen az „kalóz”, vagy hagyományos? Talán segíthet nekik felfedezni valamilyen érdekes kincset az úton, amit előzőleg Önök segítségével elrejtett!

Léteznek képstabilizálással ellátott triéderek?

Néhány binokuláris távcső képstabilizációt kínál, hogy kiegyenlítse az emberi kéz természetes remegését, ami különösen nagyobb nagyításnál érvényes. Ilyen triéder/távcső belső giroszkóppal készül, amely lehetővé teszi akár a húszszoros nagyítás kényelmes kézben tartását is (a funkció választható és nem szükséges mindig bekapcsolva tartani).

Vannak negatívumai is a képstabilizációnak. Mindenekelőtt, a minőség soha nem olyan jó, mint amikor a triéder bármilyen állványra van helyezve, továbbá ezek a dolgok természetesen drágábbak, mechanikailag bonyolultabbak, és ami visszariaszthat sok túrázót – nehezebb is.

 Egy dolog, amely nem hiányozhat egyetlen túra-, vadász-, vagy túlélő hátizsákból sem, az a jó öreg távcső/triéder. Segít megtalálni a célt és az erőforrásokat (vizet, ...), időben figyelmeztet az időjárás változásaira, és végül, de nem utolsósorban, a természet minden varázsát és titkát valóban, szó szerint az első sorból csodálhatja meg vele!

Hogyan működnek a Galilei-távcső típusú triéderek?

Az első triéder modellek, amelyek megjelentek a történelem során, és kihasználták a két egymás melletti optika előnyeit, a Galilei-távcső típusúak voltak (vagyis konvex objektív és konkáv okulár). Előnye volt, hogy a kép megegyezett azzéval, amit normálisan látunk, de sajnos ennek a konstrukciónak túl szűk látómezője volt, és nem bírja a túl nagy felbontásokat.

Ma is használják azokon a helyeken, ahol gazdasági vagy hasznossági értelemben van értelme – például operai látcsöveknél, vagy ami „távcsőként” használatos orvosok vagy ékszerészek részéről a műtétek során. Az alacsony súly és az egyszerűség ezen embereknél erősen értékelt (nincs szükség bonyolult és nehéz készletre a kiegyenesített képhez).

Milyen állapotban vannak a modern triéderek optikai bevonatok szempontjából?

A közelmúltban íratlan hagyománnyá vált, hogy a modern binokulárok túlnyomó többsége valamilyen típusú optikai bevonattal rendelkezik, ami javítja az alap paramétereket. A tipikus triéder ma 6-10 optikai elemből áll, tehát akár 16 üveg és levegő felülettel is rendelkezhet. A hasonló optikai eszközök gyártói valamennyien különböző technológiákat és anyagokat használnak a lencsék bevonására, de általában ugyanarról van szó, azaz: képminőség javulása!

Manapság a visszatükröződés elleni bevonat (anti-reflective coating) a legtöbb piacon lévő modellnél standard. A tükröződés csökkentése az antireflex felület révén csökkenti a „elveszett fény” mennyiségét a távcsőben, ami miatt váratlanul homályosnak tűnhetne. Jól bevonatos binokuláris távcső még jobb képet is adhat, mint egy nagyobb távcső, aminek nincs bevonatos lencséje – mindez a fény optimális áramlásának köszönhető, amely a rendszeren halad át. Ezzel a módszerrel a visszaverődést általában 1-5%-ra csökkentik. A modern bevonatok azonban nem csak egyetlen rétegből állnak, gyakran sok közülük, így végül csak 0,25%-ot vernek vissza, ennek eredményeként valóban természetes (színek tekintetében) és nem homályos (kontraszt és fényesség tekintetében) képet biztosítanak.