Többféle módon lehet vizet áthelyezni egyik helyről a másikra. A leggyakoribb segédeszközök ebben a tekintetben azonban a kannák és a víztartályok.

A kannák eredetileg acéllemezből készült erős, üzemanyagszállításra használt tartályok. Németországból származnak, ahol ezt a húszliteres üzemanyagtartályt a Wehrmacht szükségleteihez fejlesztették ki a 30-as években. Katonai szempontból a kanna jelentős technikai újítás volt, mivel a korábbi szállítótartályok használatához szerszámok és tölcsérek kellettek. A németek ezt a szállítóeszközt Wehrmachtskanisternek nevezték, és az 1939-es évben több ezer darabot tartottak hadseregi raktárakban a második világháborúra való felkészülés során. A második világháború alatt a szövetségesek rájöttek a német kannák vitathatatlan előnyeire a saját szállítóeszközeikkel szemben és lemásolták azokat saját hadseregük igényeire.

Manapság a kannákat különféle folyadékok szállítására és tárolására használják, valamint víztartályként is szolgálnak. Ezeket a célokat szolgálva műanyagból is készülnek; ha pedig gyúlékony vagy könnyen robbanó anyagok tárolására szánják a műanyag kannákat, akkor biztonsági okokból olyan anyagból kell készülnie, amely nem generál statikus elektromosságot (a robbanás és tűz veszélyének elkerülése érdekében). A műanyag kannák gyakran megőrzik az eredeti lemezből készült kannák megjelenését. Az üzemanyagok keveredésének és szennyeződésének elkerülése érdekében a kannákat gyakran színkódolják.

A tartály kifejezés üreges testet jelöl, amelyet folyadékok, gázok és ömlesztett anyagok tárolására használnak. A tartály lehet nyitott vagy zárt. A legismertebb tartályok közé valószínűleg a vödrök tartoznak. Ezek kerek tartályok, amelyek elsősorban folyékony anyagok, de ömlesztett anyagok vagy apró tárgyak szállítására és tárolására is szolgálnak, általában néhány liter és néhány tucat liter közötti űrtartalommal. A vödrök régebben az otthonok alapvető felszerelései közé tartoztak, különösen víz szállítására. Ma főleg víztartályként használják őket takarításkor.

Az eredeti vödröket hasonló technológiával készítették, mint a hordókat. Konstrukciójuk több deszkából állt, amelyeket kör alapú fenékkel körbevettek, és abroncsokkal szorítottak össze - az ilyen tartályt stádevnek nevezték. A kutakból történő emelésre szolgáló tartályt általában okovnak nevezték. Jelenleg horganyzott vagy zománcozott lemezből készült vödröket használnak, és különösen műanyag vödröket. A hadsereg impregnált vászonból készült, textilfogantyús vödröket használt. Ezeket a vödröket össze lehetett hajtani, és minimális helyet foglaltak - ami például tankokban, páncélozott járművekben volt szükséges. Az egyszerű vödrök vagy csöbrök nyitottak, de néha azokat is ugyanígy nevezik, amelyek fedéllel rendelkeznek, például ha szelektív hulladékgyűjtőként, ivóvíz tárolására, vagy más, különösen higiéniai okokból szükségesek.