A kupola szerkezetű sátrak stabilak, és általában gyorsan és hatékonyan felállíthatók, ami a szabadban való alvásnál és különösen egy hirtelen zápor esetén alapvető. Ezen tulajdonságok miatt ma a kupola sátrak, más néven iglu szerkezetű sátrak, a legelterjedtebbek közé tartoznak.
A sátrakban három fő szerkezetet különböztetünk meg, amelyek közül az úgynevezett "A-keret" a legrégebbi, és a kupolaszerkezet a legelterjedtebb. Harmadikként meg kell említenünk az alagútsátrakat is, amelyeket néha bivaksátraként emlegetnek, és népszerűek azok között, akik egy vagy két személy számára alacsony profilú megoldást keresnek.
Térjünk vissza a kupolasátrakhoz, amelyek jellegzetes ismertetőjele az alakjuk mellett a négyzet alakú alap és a viszonylag jól megtervezett tér. A kupolasátrak két részből állnak: a külső (úgynevezett esőtakaró) és a belső rész. A kupolasátor szerkezete rudak segítségével feszíthető ki. Két azonos hosszúságú rúd átlóban keresztezi egymást és rögzül, ezzel létrehozva a szükséges teret a belső rész felépítéséhez. Ha a rudak egynél több helyen keresztezik egymást, akkor úgynevezett geodetikus sátról beszélünk. Az ilyen sátrak népszerűek a magas tengerszint feletti magasságokban épített alaptáborokban.
Amint az már említve volt, a kupolasátrak a lehető legnagyobb stabilitást kínálják. Normál körülmények között nincs szükségük földhöz rögzítésre, mivel önhordó szerkezettel rendelkeznek. Azonban azért, hogy ellenállóbbak legyenek a kedvezőtlen időjárási feltételekkel szemben, érdemes őket is, mint minden más sátrat, cövekekkel a földhöz rögzíteni. Határozottan említésre méltó, hogy a kupolaszerkezet a világon a legelterjedtebb a sátrak körében.
A kupolasátrakat, más néven iglukat, további alkategóriákra is oszthatjuk. A legfontosabb felosztás a belső és külső szerkezetű sátrakra vonatkozik. A külső szerkezet felgyorsítja a sátor felállítását, mivel ennél egyszerre lehet felépíteni mindkét említett réteget. Ha esőben szeretnénk összecsomagolni a sátrat, először a belső részt szedjük össze, majd azután a külsőt.
A kupolasátraknál, akárcsak más túrafelszereléseknél, figyelni kell a súlyra és a csomagolt állapotban lévő térfogatra. Nem minden gyártó tudja ezeket a tényezőket megfelelően kezelni - az ilyen gyártók sátrai inkább kempingezésre alkalmasak, ahol autóval érkezünk és nem kell aggódnunk pár kiló plusz miatt. Azonban ha a sátrat hátizsákban vagy hátizsákra erősítve szeretnénk szállítani, akkor minden gramm és minden centiméter hosszúság vagy szélesség számít.
A kupolasátrak fontos része az előtér, amely ebben az esetben az alaprajz miatt kissé bonyolultan oldható meg. Előtér nélkül nehezen képzelhetünk el egy sátrat, hiszen főként felszerelések tárolására, valamint lábbeli elhelyezésére szolgál. A kupolasátrak esetében találkozhatunk a hosszabbított esőtakaróval, amely némi plusz teret biztosít, vagy a klasszikus előtérrel, ami sokkal tágasabb és támrúd használata jellemzi.
A konkrét kupolasátor kiválasztása természetesen attól függ, hogy hol fogjuk leginkább használni. Ha nyáron a kertben szeretnénk a sátorban gyerekeknek helyet biztosítani, választhatunk olcsóbb darabot. Ezzel szemben minél többet fogjuk a sátrat felállítani és összecsomagolni, annál ellenállóbbnak és minőségibbnek kell lennie az anyagának. Minden sátor legkritikusabb pontja a varrás, amelyen keresztül leggyakrabban szivárog a víz.
Az esőtakaró anyagának 1000 és 1500 mm közötti vízoszlopnyomást kell bírnia, rosszabb körülmények között 1500 és 3000 mm között. A belső résznek légáteresztő anyagból kell készülnie, hogy a sátor lélegezhessen. A belső rész padlójának ellenállónak és erősnek kell lennie 5000 mm és 10 000 mm közötti vízoszlopnyomással. Gondolnunk kell a talaj felől érkező nedvességre is.












