A velünk hordott dolgok térbeli igénye, amelyeket kirándulásokra, expedíciókra vagy csak sétákra viszünk magunkkal, meghatározza azok előnyét. Egyszerűen fogalmazva - nem fogunk három nagy, literes vizes palackot vinni, amikor elég lehet egy háromliteres camelback. Két dolog ugyanazzal a térfogattal, de teljesen más térbeli igénnyel. Hasonló a helyzet a távcsövekkel is. Ahogy jól tudjuk, kétféle távcső létezik – binokuláris és monokuláris. A térigény szempontjából a monokulárisak jobbak, de miért? Azonnal elmondjuk.

Egy helyett kettő

Amíg a binokuláris távcsövekkel mindkét szemünkkel nézünk (két lencserendszerük van), addig a monokuláris távcsővel csak egy szemünkkel. Ebből az lehetne feltételezni, hogy a monokuláris távcsövek kisebbek lesznek, mint a binokulárisak. Ez nem szükségszerűen igaz, mivel mindkét verzióból sokféle létezik, amelyek mérete változik. Például egy kis kültéri binokulár kisebb lesz, mint egy megfigyelő monokulár, és így tovább. Mi is tehát a monokulár? Ez egy csöves szerkezet, amely a lencserendszerek segítségével képes közelíteni a megfigyelt területet. Bizonyos esetekben a lencséket prizmákkal egészítik ki, amelyek korlátozhatják a távcső méretét, de a monokuláris távcsöveknél ez a változat nem olyan gyakori.

Föld a láthatáron

Bizonyára mindannyian emlékszünk a tengeri témájú filmekre, amikor a megfigyelők a legmagasabb árbocokról távcsövekkel voltak felszerelve, akárcsak a hajókapitányok. Emlékszünk, milyen távcsövük volt? Kinyíltak, tehát egy harminccentis csőből akár félméteres is lett. Miért volt ez így? Pontosan a lencserendszerek miatt, amelyek bizonyos nagyítást biztosítottak. Elméletben mondhatnánk, hogy minél hosszabb volt a távcső, annál jobb volt a nagyítás. Ezt a jelenséget jobban megformált és felszerelt lencsékkel oldották meg. Ezeknek köszönhetően a kép nagyítása sokkal hatékonyabb, így jobb eredményeket érünk el. Ennek ellenére nem lehet nagy nagyítást tenni egy viszonylag rövid monokulárba.

Nagyobb, kisebb, összecsukható...

Többféle monokuláris távcső létezik. Még ma is találkozunk összecsukható verziókkal, amelyek kicsit modernebbek, mint a régebbiek. Egy kis túrára, ahol minden kilót számítunk, biztosan jól jön egy kis monokulár, amely jól képes közelíteni, és nem foglal annyi helyet, mint egy binokulár. Távolabbi objektumok (lövészet célpontjai stb.) megfigyeléséhez jól jönnek a megfigyelő monokuláris távcsövek. Ezek a távcsövek nagyok és nehezek, állványokra helyezik őket - bizonyosan nem fogjuk őket kirándulásokra vinni. Az utóbbi időben kaphatók távolságmérővel vagy éjjellátóval ellátott monokulárok is.

Kiválasztás

A választás abból indul ki, hogy milyen elképzelésünk van a távcső használatáról. Minden típus valami mást kínál, amit specifikus helyzetekben használhatunk. Mindenesetre figyelnünk kell a távcső szerkezetére. Mindig fémből vagy szénötvözetekből készüljön. Ami még érdekelni fog minket, az a távcső fényessége, vagyis hogy mennyi fényt képes átengedni, ami meghatározza a kép minőségét és a használati élményt. A fényesség az objektív átmérőjétől függ, azaz a távcsövön található második számjegytől (például 8x50). A drágább távcsövek gázokkal vannak töltve, amelyek megakadályozzák a ködösödést. Először is, gondoljuk át, mit várunk el a távcsőtől, és ne keressünk feleslegesen univerzalitást ott, ahol nincs.