Az ANSI/NEMA FL 1-2009 a nemzetközileg elismert szabvány teljes neve, amely szerint a fényforrások teljesítményét mérik. Minket leginkább a kézi elemlámpák érdekelnek, legyenek azok akár taktikai, akár polgári célúak, amelyeket szükséges osztályozni és egymással összehasonlítani szigorúan meghatározott kritériumok alapján.
E szabvány szerinti osztályozás alapvető fontosságú nemcsak az árképzés miatt, hanem azért is, hogy a lámpa hogyan tud segíteni Önnek konkrét terepi helyzetekben, ahol az eszköz akár kulcsfontosságú elem is lehet a felszerelésében.
Az ANSI/NEMA FL 1-2009 szabványt az Amerikai Nemzeti Szabványügyi Intézet (American National Standards Institute) adta ki. Az FL 1 szabványsorozat konkrétan a Zseblámpák Alapvető Teljesítménye (Flashlight Basic Performance) néven van meghatározva, és a Zseblámpa Szabványügyi Bizottság (Flashlight Standards Committee) állította össze. Bár e szabványok az amerikai piacra készültek, világszerte elismertté váltak, többek között azért, mert akkoriban sehol máshol nem létezett ilyen alapos szabványgyűjtemény.
Vannak természetesen laikus mérőeszközök is, amelyek szinte bárhol képesek mérni a fényteljesítményt. Azonban „hogy érvényes legyen”, a kézi lámpák vagy fejlámpák paramétereit előre meghatározott laboratóriumi feltételek között kell mérni. Ennek köszönhetően az egyes lámpák közötti eltérések külső hatások által okozott különbségei minimálisak lehetnek, és alapvetően elhanyagolhatóak. Ezért tekinthető az ANSI FL 1 az adott lámpa objektív információs forrásának.
Az ANSI FL 1 szabvány laboratóriumi körülményeit szabályozott környezetként határozták meg, 21 °C-os hőmérséklettel (18 °C-tól 24 °C-ig terjedő tartományban) és 50-80% relatív páratartalommal. Pontosan ilyen munkakörülmények között garantáltak a lámpák megadott paraméterei.
Az ANSI/NEMA FL 1-2009 szabvány szerint a lámpák következő paramétereit mérik:
Néha a lumenekben megadott értéket helytelenül a fényességként tüntetik fel. Ezzel az félrevezető megnevezéssel nem csak a lámpák esetében találkozhatunk, hanem például televíziók vagy számítógép monitorok háttérvilágításánál is.
Amint a szabvány nevéből is kiderül, viszonylag nemrégiben, 2009-ben jött létre (és nagyjából egy évvel később került gyakorlatba). Eddig a gyártók különböző módokon mérték fényforrásaik teljesítményét. Napjainkban az ANSI/NEMA FL 1 szabvány használata nem kötelező, azonban az egyes gyártók érdeke, hogy a lámpáik fényteljesítményét ezen szabvány szerint mérjék meg. Ennek köszönhetően termékeik jobban és objektívebben összehasonlíthatóak a versenytársakkal – ez pedig végső soron az előrelépést és az új termékek kifejlesztésére való törekvést ösztönző mechanizmus is.
Korábban a fényforrások teljesítményének mérési módját minden gyártó maga határozta meg. A teljesítményt például gyertyákkal mérték össze (egy vagy két millió gyertya fényereje), ami pontatlan és megtévesztő összehasonlítást jelentett. Száz gyertya fényereje pontosan nem meghatározható, mivel hogyan definiálhatjuk egy gyertya fényét? Ez egy kicsit emlékeztet a híres Cimrman féle „százezer egymás mögött sorakozó egér, ...”
Néha marketing rövidítésekkel is találkozhattunk, mint például „nagy fényáramú LED dióda”, ami szintén semmitmondó. Még a LED fényforrás watt-száma sem volt mérvadó, mivel minden gyártó természetesen a maximális teljesítményt adta meg ideális körülmények között, amelyhez az adott lámpa valójában csak kivételes esetekben közelített.
Ha egy gyártó saját kezdeményezésből az ANSI FL 1 szabvány bevezetése előtt fényáramot mért, általában nem objektívan tette – bár nem saját hibájából. Az ANSI FL 1 szándékosan levon egy bizonyos tartalékot a maximális fényáramból az optikai rendszer veszteségei miatt, illetve (bár a klasszikus izzókhoz képest elhanyagolhatóbban) a LED forrás felmelegedése miatt. E tartalékot a gyártók 2010 előtt általában nem vették figyelembe. Bár nem hazudtak, de nem is mondták el a teljes igazságot.
Az ANSI/NEMA FL 1 szabvány egyes paramétereihez pontosan meghatározott eljárások köthetők, amelyeket a labornak a lámpák tesztelése során be kell tartania. De pontosan mit is mérnek ezekkel az eljárásokkal?
A fényáram (angolul “output” / fényerősség) lumenben kifejezett érték, amely a kibocsátott fényenergia teljes mennyiségét jelzi. Ezt az adatot úgynevezett gömbintegrátorban mérik, amely természetesen kalibrált és szabványosított, és a fényáram értékét a lámpa bekapcsolását követő 30-120 másodperces időintervallumban olvassák le.
A hatótáv az ANSI szabványok szerint a lámpa és egy olyan pont közötti távolságként van meghatározva, amelyben a fénysugár legalább 0,25 lux intenzitással megvilágít. Ez az érték közel van a hold világította táj fényerejéhez tiszta teliholdkor.
Az üzemidő egy akkumulátor feltöltéssel az az időtartam, amely a kezdő fényáram értéke (a bekapcsolás után fél perccel teljesen feltöltött akkumulátorokkal megszámítva) és a pillanat között telik el, amikor a fényáram értéke ezen kezdő érték 10%-ára csökken.
A vízállóság a szabványosított IP védettségi rendszer alapján van megadva a lámpák esetében. Négy értéket használnak, nevezetesen az IPX4 (minden irányból érkező fröccsenő víz elleni védelem), IPX6 (erősen fröccsenő víz ellen), IPX7 (vízbe merítés egy méter mélységig akár 30 percig), és IPX8 (előre meghatározott mélységbe való állandó merülés lehetősége 4 órán át).
Az ütésállóság méterben mérhető és általában fél méteres távolságokkal van jelölve (egy métertől felfelé). Ez a paraméter azt határozza meg, hogy milyen magasról eshet az eszköz betonfelületre anélkül, hogy működése károsodna. Ha a lámpa ütésállósága kevesebb mint egy méter, ezt a paramétert nem tüntetik fel.
A fénysugár intenzitása vagy fényesség kandelákban a lámpa fénysugarának tengelyében mért fényintenzitás értéke. A kandela az energia mértékegysége. Ezt az adatot egy kalibrált luxmérő segítségével mérik úgy, hogy a fényintenzitást 2, 10 és 30 méter távolságban mérik.
A észlelt világosság koncepciója is érdekes, amely nem lineáris. Ez azt jelenti, hogy amikor az egyik lámpa fénysugárának intenzitása felére csökken egy másikkal szemben, nem feleannyinak érzékeljük. Azaz - ha egy lámpa intenzitása elméletileg „papíron” csoda folytán megkétszereződne, a növekedést lényegesen kevesebbnek érzékelnénk, mint 100%.
Az ANSI FL 1 szabványosításnak természetesen megvannak a maga hiányosságai. Ezek többek között az egy akkumulátor feltöltésével elérhető üzemidő nem teljesen objektív eredményeire vonatkoznak. Ezt különböző típusú akkumulátorok használata okozza, amelyek idővel (kisüléskor) eltérően viselkednek. Az akkumulátor feszültsége ingadozik, illetve inkább csökken, gyakran nemlineárisan. Ezért az egy akkumulátor feltöltéssel elérhető üzemidőt inkább iránymutatásként érdemes kezelni.
Egy másik probléma az ütésállósággal kapcsolatos. A lámpa külső részei elég tartósak lehetnek ahhoz, hogy együtt maradjanak, még akkor is, ha az egész héten folyamatosan háromszor is elejtenénk óránként. Bonyodalmat okoz azonban a lámpa finom elektronikája, amely természetesen minden egyes esés után kicsit romolhat. Ezért érdemes az ütésállóságot is tájékoztató adattként kezelni. Illetve számolni kell azzal, hogy amennyiben a lámpa megadott 1 méteres ütésállóság mellett hetente egyszer betonra esik egy méterről, valószínűleg semmi sem történik. Azonban ebből nem szabad rendszert csinálni.