Juhgyapjú

Az juhgyapjú a házi juh szőréből származó textilanyag. A juhok 10-12 évig élnek, évente egy állatra legalább 3 kg gyapjú nőhet, néhány fajta akár 18 kilogrammot is ad. A gyapjút évente egyszer vagy kétszer nyírják (egy ügyes nyíró óránként több mint 20 juhot nyír meg). A nyírt gyapjút egységes gyapjúként gyűjtik össze, amelynek különböző részeit később meghatározott minőségi osztályokba sorolják.

A nyers, verejtékes gyapjú átlagosan kevesebb mint a fele súlyában fonható szálakat tartalmaz, 10-45% zsír és verejték, 5-20% szennyeződések, amelyek a legelőn a szőrbe kerültek, ezen kívül a szálak akár 25% nedvességet is képesek felvenni. A zsírt és a verejtéket mosással távolítják el (a nyert lanolint a kozmetikában lehet használni), a növényi szennyeződéseket pedig szénsavasítással (savazással) távolítják el kénsav segítségével. A tiszta szál keratinból, pigmentből és kémiailag kötött nedvességből áll. A kémiai elemek közül 50% szén, további 40% oxigén és nitrogén. A szál felülete pikkelyes. A láncmolekula különleges szerkezete kiváló rugalmasságot és hajlékonyságot ad a szálnak (E-modulus). A gyapjú emiatt szinte gyűrődésmentes, ám ezzel együtt kevésbé erős, mint más textilszálak, és nedves állapotban további 10-20% szilárdságot veszít. Két gyapjúrész teljesen azonos árnyalata szinte lehetetlen. A gyapjútermékeket védeni kell a molyok ellen. A gyapjú jelentősen drágább, mint a szokásos textilszálak.

A gyapjú minőségének megítéléséhez fontos a hossz, a szilárdság, a növényi szennyeződések tartalma, a színárnyalat, és legfőképpen a szál finomsága döntő. A finomságot manapság a keresztmetszet szálvastagságával értik, mikrométerben (µm) mérve. Körülbelül a 20. század végéig a finomságot úgynevezett "bradfordi rendszer" szerint, fonószámra (spinning count / wool grade) jelölték. A bradfordi rendszer szerinti gyapjúfinomság jelölését még mindig (2012-ben is) használják, például néhány ázsiai országban. Az Egyesült Államokban 2007. január 1-től létezik rendelkezés (elnök által aláírva), amely meghatározza a tiszta gyapjútermékek (és 45% feletti gyapjú tartalmú keverékek) szálátmérő szerinti jelölését, bradfordi rendszer alapján. Létezik még a Super Bale kifejezés, amely a világ legfinomabb gyapjújának báliáját jelöli. Ebből körülbelül 40-50 öltöny készül. Árverés tárgyát képezi, és nagy érdeklődést mutatnak iránta az olyan vezető feldolgozó cégek, mint például a Loro Piana.

A világ termelése a verejtékes gyapjú időszakában (2014/15 körül) körülbelül 1,2 millió tonna volt. A három legnagyobb termelő (Ausztrália, Kína és Új-Zéland) több mint a felét szállította textilfeldolgozásra (Csehország 2006-ban a világ negyedik legnagyobb gyapjúimportőre volt). Azok a szálak, amelyek fonásra kerülnek (a zsírok és szennyeződések eltávolítása után) körülbelül 40%-kal kevesebbek, így az egy főre jutó globális fogyasztás kevesebb mint 20 dkg volt, és a gyapjú részesedése a textilipari nyersanyagok között kisebb volt, mint 2%. Miközben az összes textiletsz fogyasztása az elmúlt 20 évben szinte megkétszereződött, a gyapjúfogyasztás körülbelül 40%-kal csökkent abban az időszakban.

A gyapjúszálak teljes termelését gyakorlatilag két alapvető technológiával dolgozzák fel: Vilati- vagy félig vilatitechnológiával és gyapjúfonalgyártással. Nagyon ritkán gyapjú-pamut keverékből pamut technológiával készül gyűrűs vagy rotorfonal. Minden fonalat sodornak, és nagyrészt tekercselni is kell őket, mert az egyszerű fonalak szilárdsága általában csak néhány kötési célra és szövőszékként elegendő. Az egyik legfontosabb melléktermék a juhgyapjúból a lanolin, amely kémiailag nagyon összetett viasszerű zsír, főként koleszterinből, észterekből és több zsírsavból áll. Használják a kozmetikában (puhítja és simítja a bőrt; különböző krémek), a textiliparban (lágyítószer; hozzáadva néhány mosószerhez), a bőriparban, az orvostudományban és a farmakológiában (antibakteriális és hipoallergén; támogatja a kis égési sérülések gyógyulását; használható D3-vitamin előállításához).