Polipropilén

A polipropilén (PP) a poliolefin csoporthoz tartozó termoplasztikus polimer, amely a leggyakoribb műanyagok közé tartozik, használják az élelmiszeripar és a textilipar számos területén, valamint laboratóriumi felszerelésekben. Tipplen, Tatren, Mosten stb. kereskedelmi néven kerül forgalomba.

A polipropilén hasonló fizikai-kémiai tulajdonságokkal rendelkezik, mint a polietilén. Alacsony hőmérsékleten törékennyé válik, 140-150 Celsius-fok körül megpuhul, 160-170 Celsius-fok között olvad. Ellenáll az olajoknak, szerves oldószereknek és alkoholoknak, jól oldódik xilolokban vagy tetrahidronaftalinban. A polipropilén nagyon jó kémiai és mechanikai ellenállással tűnik ki.

A polipropilént gyakran használják kötél és zsinór gyártásához alacsony sűrűsége miatt – a kötelek elég könnyűek, így úsznak a víz felszínén. A polipropilént a polivinil-klorid (PVC) alternatívájaként is használják elektromos kábelek szigetelésére rossz szellőzésű helyeken, különösen alagutakban. Ugyanis égés közben kevesebb füstöt és semmilyen mérgező halogénezett szénhidrogént nem termel, amelyek magas hőmérsékleten különböző savak keletkezéséhez járulhatnának hozzá. Nemzetközi azonosító szám van hozzárendelve a műanyagokhoz. 2001-ben a polipropilén éves világszintű termelése meghaladta a 30 millió tonnát.

A polipropilén körülbelül 20%-a textil szálként készül, ipari gyártása az 1950-es évek végén kezdődött Olaszországban. A 21. század 2. évtizedében a PP szálak éves gyártása körülbelül 6 millió tonnát ér el, amelyből körülbelül 60%-ot a filamentek, 40%-ot a stírok tesznek ki. Az alapanyag a kőolaj feldolgozása során keletkező hulladék, így a polipropilén olcsóbb, mint a többi szintetikus anyag. A polimerizált tömeget 200 °C-ig olvasztják és húzzák. Gyakran színezékeket adnak hozzá ebben a folyamatban, mivel a kész rostot nagyon nehéz festeni.

A polipropilén a legkönnyebb az összes textil szál közül (0,91 g/cm³), a rost ellenáll a vegyszereknek, kiváló kopásállósággal rendelkezik, minimális nedvszívó képességgel, alacsony hajlandósággal a statikus elektromosság feltöltődésére és a bolyhosodásra. Tapintásra a PP rostok nem különböznek a juhgyapjútól. Hátrányai közé tartozik az alakváltozás utáni alacsony regenerációs képesség, a fény és a magasabb hőmérsékletek hatásaival szembeni alacsony ellenállás.