Ma a katonákok víztartályokkal futnak a hátukon, más néven CamelBag. Csövön és szelepen keresztül isznak. Ennek megvannak a sajátos előnyei, de mi volt régen? A múltban nem voltak hidratáló zsákok vagy hasonlók. Minden katona, turista és más emberek másként kellett megoldják ezt. Hogyan? Például kulacsokkal. A kulacs lényegében egy katonai víztartály. Ez ellenálló és általában akár egy liter folyadékot is képes befogadni. Ahogy minden más, a kulacsnak is végig kellett mennie bizonyos fejlődésen, hogy elérje a mai formáját.

A történelemtől napjainkig

A korábbi kulacsok nem voltak túl mutatósak. Ismerhetjük őket terepi palack néven is. Egyszerűen csak egy sajtolt fém volt, amelynek a nyakát dugóval zárták le. A konstrukció természetesen fejlődött. Különböző anyagokat használtak, az alumíniumtól a fémen át a modern polimerekig, amelyek könnyűek és ellenállóak, de hiányzik belőlük a lélek. Ugyanez igaz a záróelemre is. Az első zárók elemek parafa dugók voltak. Ezt követően csavaros kupakok, műanyag dugók és műanyag csavaros zárók is voltak. Ahogy a palackok esetében is, itt is megvannak az anyag előnyei és hátrányai. Egy fémkulacsban lehet teát főzni, de érzékenyebb a sérülésekre. Másrészt a műanyag hajlamos repedni. A modern kulacsok akár puha falúak is lehetnek, aminek köszönhetően igazán kicsi méretre hajthatók össze. Ennek köszönhetően nagyobb mennyiséget is szállíthatunk belőlük.

Mit kell tudnunk?

A konstrukció nagyjából hasonló. A terepi palackok vagy kerek, vagy hengeres formájúak, a nyak átmérője kb. 30 milliméter. Különbözhetnek a záróelem típusában, erre figyelnünk kellene. Ha van olyan gázmaszkunk, amely lehetővé teszi a kulacsból való ivást szívószál segítségével, válasszunk olyan záróelemet a kulacshoz, amely ezt támogatja. A záróelemnek csatlakozva kell lennie a terepi palackhoz, hogy elkerüljük az elvesztését. A végső választás rajtunk múlik. Választhatunk modern terepi palackot vagy régi, hagyományos kulacsot. Mindkettő nagyszerűen szolgálhatja a célját.