A tűz az istenek ajándéka, amelyet mindennap használunk. A tűzgyújtás fontos szempont a természetben való túléléshez. Ebben segítenek a tűzgyújtó eszközök. Fontos azonban, hogy tudjunk bánni velük és ismerjük a működésüket.
1 500 000, mi ez a szám? Ez egy évszám. Igen, már másfél millió évvel ezelőtt az ember elődje használta a tüzet. Közvetlen bizonyítékok korlátozzák ezt a határt több százezer évre, de még így is jelentős idő. Mire használták? Elsősorban fűtésre. Megvilágították a sötét zugokat és védekeztek a vadállatok ellen. A mezőgazdaságban már évezredek óta használják a forgatásos égetéshez (termékeny talaj megszerzésére). Ugyanúgy, mint az összes évvel ezelőtt, ma is szinte naponta szükségünk van a tűzre. Vannak helyzetek, amikor az életünk múlhat rajta, és amikor támaszkodunk rá. Ehhez meg is kell tudnunk gyújtani. Tudjuk ezt? Valószínűleg nem botokkal és tűzkővel. Vannak azonban eszközök, amelyek segítenek nekünk elérni ezt az életadó elemet.
A tűz segítségével megvédhetjük magunkat a vadállatoktól a természetben, melegedhetünk a hideg éjszakákon, és megfőzhetjük az ételt és a vizet a folyadék- és táplálékbevitel biztosítása érdekében. Tudunk fontosabb okokat, amiért érdemes felkészülni és megtanulni tüzet gyújtani? Magunkkal vihetünk egy öngyújtót, ami kifogyhat, vagy gyufát, ami nedves lesz. Ami helyes választásnak tűnik, az a tűzgyújtó vagy tüzelőgyújtó. Ezeket a dolgokat azonban meg kell tudnunk használni, különben a tűzgyújtás nem lesz eredményes.
A tűz gyújtásának széles körben elterjedt módja a gyufa. A gyufa olyan gyújtókeveréket és fát tartalmaz, amely jól ég. Gyújtófelülethez érve fellángol és tüzet kapunk. Ez ideális körülmények között működik otthon a kandalló mellett vagy a tűzhelynél. Kint a nedves és szeles időben nehezen fog menni. Szerencsére léteznek gyufák, amelyek ellenállnak a nedvességnek vagy az erősebb szélnek. Az ilyen gyufáknak hosszabb gyújtófelületük van. Ez a felület nedves vagy erős szél esetén is képes meggyulladni. Gyorsabban égnek, mint a hagyományos gyufa, de nagyobb hőt adnak, és jobban meggyújtják azt, amit szeretnénk. Az öngyújtók is hasonló elven működnek, ám azok is megnedvesedhetnek vagy kifogyhatnak belőlük a töltet. A gázöngyújtók ráadásul nem igazán barátkoznak a széllel. Ilyen körülmények között benzines vagy lángmentes gyújtókat választanak. Miért jobbak ezek? Jó kérdés.
A tűzgyújtás botokkal történő legkorábbi módja a kövek összecsapása volt, amely szikrát ad, ami száraz taplót gyújt meg. Nehéz lesz köveket keresni és bajlódni a kőcsapással, ha a modern tűzkövet használhatjuk. A tűzkövek főként feroceriumból vagy magnéziumötvözetekből készülnek. Egy acél karcolóként szolgáló elleneszközzel megkarcoljuk ezt a rudat. Az eredmény egy 2000oC-ig terjedő szikrazuhatag, amely a taplót eléri, meggyullasztva azt. Ez a működési elv. A valóságban egy szerény kicsi rúd, amelyen madzag van, amelyre a gyújtó van akasztva. Eszünkbe sem jutna, hogy éppen ez a kis eszköz elhárítja a katasztrófát. A tűzkövek két csoportra oszthatók. Mindegyik kissé máshogy működik.
A gyújtókövek mellett, gyufák és öngyújtók, amelyekből itt igazán lehet választani, a kategóriában más dolgokat is találunk. Például gyújtósokat, amelyekkel a tűzgyújtás igazán kényelmes. Nem kell még száraz taplót sem használni, ha van egy kis szilárd alkoholunk, az kiszárítja azt. Ugyanígy visszatérhetünk a gyökerekhez, és beszerezhetjük a régi típusú gyújtót speciális fenyőfából, amely csak Közép-Amerikában nő. Sok lehetőség van, tőlünk függ, mit választunk.


















































