Kétirányú és négynemű nyúlós anyag

A rugalmas anyag egy szintetikus alapú anyag, amely kétirányban vagy négyirányban is rugalmas lehet. A különbség az, hogy a kétirányú változat csak egy irányban nyúlik (általában az anyag egyik csomójától a másikig, de a varrás típusától függően más irányokba is nyúlhat). A négyirányú rugalmas anyag (például a spandex) pedig mindkét síkban egyszerre nyúlik.

Mikor jelentek meg először a rugalmas anyagok?

A rugalmas anyagok egy tudományos projektből fejlődtek ki, amelynek célja a neoprénből készült textilszálak létrehozása volt. Ez 1958-ban történt, majd megjelentek az első ún. „elasztomerek”, mint például az elasztán (Lycra néven került forgalomba) vagy a spandex.

Miért kezdték el használni a rugalmas anyagokat?

A rugalmas anyagok megkönnyítik bármilyen ruha elkészítését, és kezdetben csak fürdőruhákban és női melltartókban jelentek meg. Néhány divattermékben már az 1980-as évek körül megjelentek. A mainstreamben azonban csak körülbelül az 1990-es évek körül és továbbra is terjedtek el. Érthető okokból később nagyon népszerűek lettek a sport területén.